Sziasztok,

igéretemhez nem hiven, kissé megkésve, de ime a beszámoló a szabadságunkról.

Pénteken délután indultunk, a kutya ágyacskáját a hátsó ülésre tettük és bele a kutyust. Hangos nyüszitéssel fejezte ki nemtetszését, mivel addig mindig az ölömben fogtam, de ez most lehetetlen volt, figyelembe véve az elÅ‘ttünk álló 1315 km-t. Leszakadtak volna a kezeim... Mindenesetre Jessykém egészen addig sirdogált amig rá nem hajtottunk az autópályára és el nem értük a 100 km/h sebességet, ugyanis ekkor elaludt. A bibi csak az volt, h autópályán is elöfordul a 80-as vagy 60-as tábla, és ilyenkor ébredt fel, jutott eszébe, hogy Å‘ nem jó helyen van, és megint nyűszitett, amig ujra fel nem gyorsultunk. Sopron fele tartottunk, és sajnos egy idÅ‘ után elfogyott az autópálya és boryasytóan viselte a közutat... Sopron után már abszolút semmi probléma nem volt vele, mert az unokahúgomat is vittük haza, és Å‘ eldédelgette amikor fel talált ébredni...igy lett Å‘ a Jessy kutyasittere :))) Szombaton délelÅ‘ttre értünk haza, és mindenki el volt ragadtatva a kis szÅ‘rös csöppségemtÅ‘l. Nagymamám ölbe kapta, és leült vele egy székre. Sajnos Jessy lecsúszott a kötényérÅ‘l, és olyan ügyetlenül ért földet, hogy megserült a jobb oldali hátsó lábacskája. Futás vele dokihoz. Szerencsére nem volt se törés se inszalag szakadás, hanem a doki szerint ezeknek a kutyáknak a tárdkalácsümeder nem túl mély és emiatt a térdkalács kiugrik majd visszapattan, de erÅ‘s fájdalommal jár. Kapott szurit a kis angyalkám, ami következtében kihányt mindent amit megevett egészen másnapig, mig ujra el nem vittem a dokihoz. Ezúttal két szurit kapott, egyet a lábfájására egyet pedig a hányinger csökkentésére. Szegény kicsikém, olyan jól viselte a megpróbáltatást, a doki meg is dicsérte. Aznap még a féreghajtót is megkapta, és a doki csodálkozott, h nem próbálta szembeköpni vele... Mondása szerint általában úgy szokott történni :))) Ezt követÅ‘en elutaztunk vidékre, és Jessym imádta az udvart... hol négy lábon, hol három lábon de szaladgált ki az udvarra, be a házba. Megfigyelte, hogy melyik kutya van lánra kötve kint, és azokat boldogan bosszantotta, biztos távolságból... :))) Lekapott egy-két pofont a cicától, de szerencsére nem karmolta el se az orrocskáját, se a szemét. Aztán egy nap, új barátot talált, egy egerészÅ‘...mittom miféle kutyus személyében (elfelejtettem a fajtáját), egész nap hancuroztak kint a kertben. Találkozott Leoval is, aki nagyon kedvesen és barátságosan hozta oda a labdáját, hogy játszodjanak vele. :) És még a tálkájából is engedte inni. Közben helyrejött a babácskám lábacskája, nagy örömünkre már folytonosan négy lábon jért és szaladgált, szegény nagyikám nagyon el volt keseredve... Megkappta a veszettség elleni oltását is, és a doki szerint Jessyke nem tiszta havanese, hanem valamelyik nem túl távoli, felmenÅ‘ Å‘se havanese-yorki keverék volt, de nem számit, imádom a kiskutyámat, de azért örülök, hogy tudom, hiszen nekem is feltünt, hogy a fülecskéi nem úgy állnak mint a többi havanese kiskutyáé. A visszaút már gyerekjáték volt, végigaludta az utat, csak a dolgát elvégezni és nagy örömömre enni ébredt fel. Ugyanis ez idáig, utazás közben Jessym egy falatot se volt hajlandó lenyelni, és aggódtam miatta, hiszen 12 órát utaztunk, neki ennzi idÅ‘ alatt 3x kell ennie. Itthon, kiszáltunk az autóból, Å‘ már a bejáratnál toporgott, felszaladt a lépcsÅ‘n, majd be a lakásba, boldogan körbeszaladta a lakást, addig a tálkái és az ágyacskája a helyükre kerültek, vacsorázott, és lefeküdt. Látszott rajta az a békés megnyugvás, hogy végre hazaérkezett. :)