sziasztok,

a nevem Kamilla, egy havannai bison kiskutya gazdája vagyok, akit Jessynek neveztem el. Jessy december 24én született, mindig azt mondom hogy egy Angyal küldte őt nekem ide a Földre, hogy a legjobb barátom legyen. Ő az egyetlen, aki mindig örül nekem, aki minden percben mellettem szeretne lenni, akinek nem számit hogy gazdag vagyok vagy szegény, iskolázott vagy nem, akinek az a legfontosabb h együtt legyünk. Egy kiskutya szeretete a legöszintébb és legönzetlenebb odaadás amit az ember tapasztalhat. Február 19.én hoztuk őt haza, azóta családunk legszeretettebb tagja. Folyamatos farkcsoválással fedezte fel az új környezetét, és a mi ágyunkba illeszkedett be a leghamarabb. :)) Nagyon félénk volt, és tapodtat sem mozdult el mellőlem az első 3 nap alatt, de azután már elkezdett rohangálni a lakásban és azóta is egy kis eleven energia-gömb. Izeg mozog egyfolytában. Sokmindent megtanult, elsősorban arra figyeltünk oda, h tudja mihez nem szabad hozzányúlnia (ami a lakás tartalmának a 99%át foglalja magába :)) ).  Mégis az első dolog amire magától rájött az volt, hogy hogyan tud az ölembe felkérezni, főleg kint, amikor még tombolt a tél és a pici mancsok fáztak. A szobatisztasággal még küszködünk, örömében vagy ijedtében (borzasztóan fél a porszivótól) történnek balesetek és fogalmam sincs, hogy hogyan küszöböljem ezt ki, igy hát remélem, hogy kinövi. 2 hónapos korában nagy csodálkozásunkra a nála 3x nagyobb macskákat Jessy felkergette a fára, és azóta is minden alkalommal amikor találkoznak ugyanezt teszi. Imád a füben szaladgálni és egyszer beleugrott egy nagy csalán-bokorba, volt aztán vinnyogás, de nem tanult a dologból, ugyanolyan eszetlenül rohangál a füben. Egyszer a párom elvitte magával mikor ment focizni, hát az lett e vége, hogy a labdát nem tudták megrugni amig Jessy meg nem ugatta, ugyanis mindig ő ért legelőször a labdához és amig jól meg nem ugatta nem állt félre az útjából :)) Ilyen és hasonló történetek kiséretében telnek a napjaink :))