Mik ezek a hulyesegek a blogon?

semmi de semmi kozuk nincs a kedvencekhez, vagy allatokhoz, raadasul angolul is vannak, na ezert nem mukodik optimalisan ez az oldal... mindenki szepen csendben elvan, mikozben hulyesegek kerulnek fel a blogra, ebreszto emberek!!!! Mozditsatok valamit...

Amugy, orommel hirdetem, h Jessy-nek kiskutyai lesznek nemsokara:D alig varom lassam oket, biztosan nagyon aprokak:D

Szep napot mindenkinek

Kamilla

Sziasztok,

igéretemhez nem hiven, kissé megkésve, de ime a beszámoló a szabadságunkról.

Pénteken délután indultunk, a kutya ágyacskáját a hátsó ülésre tettük és bele a kutyust. Hangos nyüszitéssel fejezte ki nemtetszését, mivel addig mindig az ölömben fogtam, de ez most lehetetlen volt, figyelembe véve az előttünk álló 1315 km-t. Leszakadtak volna a kezeim... Mindenesetre Jessykém egészen addig sirdogált amig rá nem hajtottunk az autópályára és el nem értük a 100 km/h sebességet, ugyanis ekkor elaludt. A bibi csak az volt, h autópályán is elöfordul a 80-as vagy 60-as tábla, és ilyenkor ébredt fel, jutott eszébe, hogy ő nem jó helyen van, és megint nyűszitett, amig ujra fel nem gyorsultunk. Sopron fele tartottunk, és sajnos egy idő után elfogyott az autópálya és boryasytóan viselte a közutat... Sopron után már abszolút semmi probléma nem volt vele, mert az unokahúgomat is vittük haza, és ő eldédelgette amikor fel talált ébredni...igy lett ő a Jessy kutyasittere :))) Szombaton délelőttre értünk haza, és mindenki el volt ragadtatva a kis szőrös csöppségemtől. Nagymamám ölbe kapta, és leült vele egy székre. Sajnos Jessy lecsúszott a kötényéről, és olyan ügyetlenül ért földet, hogy megserült a jobb oldali hátsó lábacskája. Futás vele dokihoz. Szerencsére nem volt se törés se inszalag szakadás, hanem a doki szerint ezeknek a kutyáknak a tárdkalácsümeder nem túl mély és emiatt a térdkalács kiugrik majd visszapattan, de erős fájdalommal jár. Kapott szurit a kis angyalkám, ami következtében kihányt mindent amit megevett egészen másnapig, mig ujra el nem vittem a dokihoz. Ezúttal két szurit kapott, egyet a lábfájására egyet pedig a hányinger csökkentésére. Szegény kicsikém, olyan jól viselte a megpróbáltatást, a doki meg is dicsérte. Aznap még a féreghajtót is megkapta, és a doki csodálkozott, h nem próbálta szembeköpni vele... Mondása szerint általában úgy szokott történni :))) Ezt követően elutaztunk vidékre, és Jessym imádta az udvart... hol négy lábon, hol három lábon de szaladgált ki az udvarra, be a házba. Megfigyelte, hogy melyik kutya van lánra kötve kint, és azokat boldogan bosszantotta, biztos távolságból... :))) Lekapott egy-két pofont a cicától, de szerencsére nem karmolta el se az orrocskáját, se a szemét. Aztán egy nap, új barátot talált, egy egerésző...mittom miféle kutyus személyében (elfelejtettem a fajtáját), egész nap hancuroztak kint a kertben. Találkozott Leoval is, aki nagyon kedvesen és barátságosan hozta oda a labdáját, hogy játszodjanak vele. :) És még a tálkájából is engedte inni. Közben helyrejött a babácskám lábacskája, nagy örömünkre már folytonosan négy lábon jért és szaladgált, szegény nagyikám nagyon el volt keseredve... Megkappta a veszettség elleni oltását is, és a doki szerint Jessyke nem tiszta havanese, hanem valamelyik nem túl távoli, felmenő őse havanese-yorki keverék volt, de nem számit, imádom a kiskutyámat, de azért örülök, hogy tudom, hiszen nekem is feltünt, hogy a fülecskéi nem úgy állnak mint a többi havanese kiskutyáé. A visszaút már gyerekjáték volt, végigaludta az utat, csak a dolgát elvégezni és nagy örömömre enni ébredt fel. Ugyanis ez idáig, utazás közben Jessym egy falatot se volt hajlandó lenyelni, és aggódtam miatta, hiszen 12 órát utaztunk, neki ennzi idő alatt 3x kell ennie. Itthon, kiszáltunk az autóból, ő már a bejáratnál toporgott, felszaladt a lépcsőn, majd be a lakásba, boldogan körbeszaladta a lakást, addig a tálkái és az ágyacskája a helyükre kerültek, vacsorázott, és lefeküdt. Látszott rajta az a békés megnyugvás, hogy végre hazaérkezett. :)

Sziasztok,

Erdélyi származásu vagyok, utoljára az Ünnepekre voltam otthon, január 4én jöttünk vissza. A kutyát február 19én kaptam meg, szegénykém 6 órás autoútat kellett kibirjon, de nagyon jól viselte :) Lehet azért meg meg volt szeppenve, hogy most mi történik vele, hova viszik, a tesói miért nincsenek vele, mindenesetre az útat végigaludta, de az autot azóta is utálja. Mindenesetre elérkezett az idő, hogy a nagy körű család is megismerje a kis drágámat, holnap hajnalban indulunk haza Németországból. Hogy Jessym az utat hogy fogja viselni az még a jövő titka, 1130 km-ről beszélek most (kb 13 órás autoút), és nagyon izgulunk. Remélem hamar belopja magát a családom többi tagjának is a szivébe, leginkább nagymamám miatt izgulok, mert ő nem szivleli ha a kutya a lakásban van tartva, és a másik dolog, hogy nem vagyunk teljesen szobatiszták, 99%ban kikérezik, de előfordulnak balesetek, és otthon a lakásban mindenütt szőnyeg van, tehát...értitek :)) Azért irom ezeket a sorokat, hogy ti is szoritsatok nekünk, hogy a látogatás jól sikerüljön, és jövőre is hazavárják a kiskutyámat. Amugy amire rettenetesen kivancsi vagyok, az Jessy meg a Leo első talalkozása, hiszem Leo is a családunk tagja, ő az unokahúgom kutyája, (ők is regisztralva vannak erre az oldalra).

Kivánok nektek kellemes hétvégét, és amiután visszajöttünk megirom nektek, hogy hogyan sikerült a latogatás. Sziasztok.

sziasztok,

a nevem Kamilla, egy havannai bison kiskutya gazdája vagyok, akit Jessynek neveztem el. Jessy december 24én született, mindig azt mondom hogy egy Angyal küldte őt nekem ide a Földre, hogy a legjobb barátom legyen. Ő az egyetlen, aki mindig örül nekem, aki minden percben mellettem szeretne lenni, akinek nem számit hogy gazdag vagyok vagy szegény, iskolázott vagy nem, akinek az a legfontosabb h együtt legyünk. Egy kiskutya szeretete a legöszintébb és legönzetlenebb odaadás amit az ember tapasztalhat. Február 19.én hoztuk őt haza, azóta családunk legszeretettebb tagja. Folyamatos farkcsoválással fedezte fel az új környezetét, és a mi ágyunkba illeszkedett be a leghamarabb. :)) Nagyon félénk volt, és tapodtat sem mozdult el mellőlem az első 3 nap alatt, de azután már elkezdett rohangálni a lakásban és azóta is egy kis eleven energia-gömb. Izeg mozog egyfolytában. Sokmindent megtanult, elsősorban arra figyeltünk oda, h tudja mihez nem szabad hozzányúlnia (ami a lakás tartalmának a 99%át foglalja magába :)) ).  Mégis az első dolog amire magától rájött az volt, hogy hogyan tud az ölembe felkérezni, főleg kint, amikor még tombolt a tél és a pici mancsok fáztak. A szobatisztasággal még küszködünk, örömében vagy ijedtében (borzasztóan fél a porszivótól) történnek balesetek és fogalmam sincs, hogy hogyan küszöböljem ezt ki, igy hát remélem, hogy kinövi. 2 hónapos korában nagy csodálkozásunkra a nála 3x nagyobb macskákat Jessy felkergette a fára, és azóta is minden alkalommal amikor találkoznak ugyanezt teszi. Imád a füben szaladgálni és egyszer beleugrott egy nagy csalán-bokorba, volt aztán vinnyogás, de nem tanult a dologból, ugyanolyan eszetlenül rohangál a füben. Egyszer a párom elvitte magával mikor ment focizni, hát az lett e vége, hogy a labdát nem tudták megrugni amig Jessy meg nem ugatta, ugyanis mindig ő ért legelőször a labdához és amig jól meg nem ugatta nem állt félre az útjából :)) Ilyen és hasonló történetek kiséretében telnek a napjaink :))