Sziasztok, Miki vagyok, a gazdim imad es en is ot. Amikor szolit azonnal elobujok, es ha beteszi a kezet a rezidenciamba, akkor felmaszok a tenyerere es liftezek felfele. Minden nap kivesznek, hogy szaladgaljak, es mozogjak, mert tudjak, hogy a kabeleket nem kostolom meg, se a butorokat, csak a papirokat imadom es a teritoket, de azokat mindig elteszik elolem, nagy sajnalatomra. Megszokni se probalkozok, hiszen boldog vagyok itt, es miutan kiszaladtam magam, felmaszok a ketrecem oldalan, es varom h tegyenek vissza. szeretem a mokuskerekemet, es neha arrol almodok hogy ha talan erosen meghajtom akkor uj helyekre gurul velem, es ilyenkor meg meg allok es lesek, hogy meg mindig ugyanott vagyok-e, otthon? A kedvenc jatekom megis a Spiderman-ezes, a ketrec oldalan felmaszok, aztan a tetejerol logva, az elso ket labaimmal kapaszkodok es haladok elore, nagyokat ugrok, de az is elofordul h lepottyanok. A vasarolt horcsoog menuket nem szeretem, de a gazdi kedveert eszek belole ezt azt, de mindig kapok valami finomsagot melle, zoldseget vagy gyumolcsot:))) A kedvencem megis a paradicsom :) Boldog horcsog eletet elek, es meg a kutyat is elturom valahogy, csak ne nyalna meg a labamat, ha a racsra vagyok felkapaszkodva...

Felhőtlenül játszottam a testvéreimmel és a szüleimmel,nem is gondoltam arra,hogy ez meg változhat.Mikor 8 hetes lettem,összegyűjtött az akkori gazdim a tesóimmal és betett egy nagy,nagy ketrecbe.Nem sokkal később megjelent 3 ember.Az egyikük különösen el volt ragadtatva tőlünk,egy fiatal lány,folyton minket bámult.A 3 tesóm teljesen izgatott lett,ki akart menni hozzájuk.Én nem kerítettem nekik nagy feneket.Álltam a ketrec egyik végében,néha elsétáltam a másikba és vissza,nagy nyugodtan néztem,mi történik körülöttem.Végig simiztek bennünket,de engem ez sem érdekelt.Aztán az a lány az ölébe vett...megszeppentem,nem is ismertem,de nagyon kedves volt,beszélt hozzám,nyugtatott.Én a vállára hajtottam a fejem.Utána hagyta,hogy lent szaladgáljak a földön.Addig beszéltek valamit az idegenek a gazdimmal.Aztán a lány ismét ölébe vett,mosolygott Rám,de többé nem tett vissza a testvéreimhez...Elindultak velem egy kocsihoz.Nem tudtam mi történik,de nem bánkódtam.Jó kedvem volt.És elindultunk...Nagyon hosszú utat tettünk meg.Érdekes volt,mert néztem a kocsiban lévő embereket,és mikor a lányra néztem,mindig megcsóváltam a kunkori kis pamacs farkincám.Tetszett nekem valamiért:)Többször megálltunk,kiszálltak velem,hagytak szaladgálni,pipilni,nagyobb dolgokat végezni::))Több órás utazás után megérkeztünk egy másik házba.Azonnal adtak enni,inni,agyon simiztek,volt ott sok játék,játszottunk,mikor pedig elfáradtam,egy nagyon aranyos kis plédre tettek,hogy azon alukáljak.Mikor felkeltem,nem láttam az anyukám,apukám,testvéreim.Kezdtek hiányozni.Pedig még velük is álmodtam!"Hol vannak?...Nem tudom."De akkor mindig odajött hozzám az a kedves lányka,és lefoglalt.Nagyon jól viselkedtem,az első 2 éjszaka csak egyszer sírtam fel a családom hiánya miatt.De akkor feltettek az ágyra,és azonnal vissza tudtam aludni.Pár nap elteltével rájöttem,hogy az a lány lesz nekem az új Gazdim.Ő lesz most már az Anyukám!Egyáltalán nem bántam!Nagyon kedves volt velem,ha megéheztem,adott enni,inni,sokat játszott velem,bár ha rosszalkodtam,leszídott,de attól még imádtam.Rájöttem,hogy valószínűleg többé már nem látom a családom,de kaptam újat,és ezzel együtt egy új életet is! Jelenleg elmúltam 1 éves,meg vagyok elégedve,imádom az anyukám,nagyon vigyázok Rá,és ezt tőle tanultam.Mindent együtt csinálunk,mindenhová visz,ahová csak lehet,és nagyon sok barátom van!Sokat járunk nagy sétákra a legjobb barátommal,egy Golden retrieverrel,akit 9 hónapos koromban ismertem meg.Sokat makacskodok,akaratos vagyok,de Anya nagyon türelmes velem,és örülök,hogy Ő lett a Gazdám!!!

sziasztok Csilla vok , Leo gazdija

Leo egy nagyon  rossz kutyus, akkor hallgat ram ha mar jol kifaradt :)) maskepp nem igazan mert jatsozdhatneka , de mesjek egy kicsit rolla:),  julius 18-ik-an szuletett, mi agusztus korul kaptuk meg, igazabol h ne legyen gond itthon en vittem haza oan kifogassal h anyukam szuletesnapi ajandekjakent:P igaz csak szempemberbe lett volna a szuletesnapja, de na:) , elfogadtuk:) oan kis ugyes volt , eloszor mikor kivittuk setalni s nagyban szladgalt s beleesett egy kanalis tetejen levo lyukba, marmint a labacskai, szegenyke ugy megszpeppent, en meg hamar kiszedtem , azota ish keruli a kanalisokat:)),kicsikoraban legtobb idejet alvassal toltotte de hisz ez mar csak termesztes. Kicsikoraban mindig reggel koran fel5kor vittem le, es nem ,nem volt anyira faraszto mint ahogy hangzik:D.megeri:)  na de novogetett es en szeptemberbe iskolaba kellet jarjak igy hat o egyedul ult itthon reggelent:(  nem mondom h csnedbe volt meg h midnen rendbe volt, mert  egy ido utan mar kedvem sem volt hazajonni az iskolabol tudtam mi var ram itthon, csomo szemt :)) mert hisz leo egyedul volt,  mivel massal foglakozzon o kellet ragjon , cserelodtek a fogai, mindig nagy kupi volt itthon mikro hazaertem, szegenyke mar bevolt rekedve a  sok ugatastol:(, na d sebaj hejrejott:P . Most leo mar lassan 10 honapos:) novoget es oasmiket csinal amit elsem tudnatok hinni:), axxme ha en nem latom sajat szememmel elsem hinne. Szoval ugy kezdodott minden hogy en elmetem reggel 8ra iskolaban, 8:40 korul hiv fel anyukam h en bezartam-e az ajtot s montam neki  h igen meg megish neztem h teleg bezartam e, es szolt nekem h a KUTYA KINYITOTTA A KULCSRAZART AJTOT ES LENT VAN A PARKBA:))) szolval gondolhatjatok h h meglepodtem es ez mar a 2ik alkalom volt :)))) azota  meg egy zarat felszereltunk amit nem tud kinyitni , mert a masiknat belulrol ha forgatja a labacskajaval a zarat akkro kinyissa. Na hat ennyit rolla:)meg van csinal valami erdekesseget  leirom, mert azert szerintem o nem egy atlagos kutya:)) amenyi rosszasagot cisnalt:)) ajjajjj:))))) 

sziasztok,

a nevem Kamilla, egy havannai bison kiskutya gazdája vagyok, akit Jessynek neveztem el. Jessy december 24én született, mindig azt mondom hogy egy Angyal küldte őt nekem ide a Földre, hogy a legjobb barátom legyen. Ő az egyetlen, aki mindig örül nekem, aki minden percben mellettem szeretne lenni, akinek nem számit hogy gazdag vagyok vagy szegény, iskolázott vagy nem, akinek az a legfontosabb h együtt legyünk. Egy kiskutya szeretete a legöszintébb és legönzetlenebb odaadás amit az ember tapasztalhat. Február 19.én hoztuk őt haza, azóta családunk legszeretettebb tagja. Folyamatos farkcsoválással fedezte fel az új környezetét, és a mi ágyunkba illeszkedett be a leghamarabb. :)) Nagyon félénk volt, és tapodtat sem mozdult el mellőlem az első 3 nap alatt, de azután már elkezdett rohangálni a lakásban és azóta is egy kis eleven energia-gömb. Izeg mozog egyfolytában. Sokmindent megtanult, elsősorban arra figyeltünk oda, h tudja mihez nem szabad hozzányúlnia (ami a lakás tartalmának a 99%át foglalja magába :)) ).  Mégis az első dolog amire magától rájött az volt, hogy hogyan tud az ölembe felkérezni, főleg kint, amikor még tombolt a tél és a pici mancsok fáztak. A szobatisztasággal még küszködünk, örömében vagy ijedtében (borzasztóan fél a porszivótól) történnek balesetek és fogalmam sincs, hogy hogyan küszöböljem ezt ki, igy hát remélem, hogy kinövi. 2 hónapos korában nagy csodálkozásunkra a nála 3x nagyobb macskákat Jessy felkergette a fára, és azóta is minden alkalommal amikor találkoznak ugyanezt teszi. Imád a füben szaladgálni és egyszer beleugrott egy nagy csalán-bokorba, volt aztán vinnyogás, de nem tanult a dologból, ugyanolyan eszetlenül rohangál a füben. Egyszer a párom elvitte magával mikor ment focizni, hát az lett e vége, hogy a labdát nem tudták megrugni amig Jessy meg nem ugatta, ugyanis mindig ő ért legelőször a labdához és amig jól meg nem ugatta nem állt félre az útjából :)) Ilyen és hasonló történetek kiséretében telnek a napjaink :)) 

Ma meglátogattam a tesómat aki a gazdim unokanővérékénél talált othonra.Rengeteget játszottunk de nagyon sokat is aludtunk a kényelmes pléden,és igen!nagyon rosszak voltunk!:D

Direkt harapdáltam a tesót,h játszunk mert ő fojton aludni akart,hát ezt nem hagyhattam.Szaladgáltunk a kertben és birkóztunk!Amikor be mentünk a konyhába én rosszul éreztem magam és ki akartam menni játszani még, ezért sírdogáltam az ajtó elött,de meg volt az eredménye. :D Megint kimentünk...

Hamar kifáradtunk ezért gazdijaink társaságába le heveredtünk, majd én késöbb mély álomba szenderültem,olyannyira ,h huzogattak piszkálgattak se ébredtem fel!:D

4 óra/fél 5 fele jöttek értem és mentünk is a dokihoz.A szurit szinte meg sem éreztem, viszont a kaja amivel a doki kínálgatott nem nagyon jött be. :S De lehet ez azért is mert miután haza jöttünk nem sokkal utának kihánytam amit a tesóéknál kaptam.

Ma megtanította a gazdi,h hogyan kell ülni!Ki gondolta volna,h ien hamar megtanulom?

A gazdi hozott nekem egy kis csirke nyak husit a húslevesből, aminek ellenálhatatlan illata volt, nah és az ize?....mennyei! ^^

Nem is tehettem mást mint hamar lecsücsültem,h enyém legyen a finom falat,de sajnos igen hamar elfogyott. :( Ezérthát követtem a konyhába ahol égy kis ülésér cserébe kaptam egy jónagy falat husit!:D

Remélem nem felejtem el amit tanultam és akkor még vár rám sok sok finom falat!!:DD

A jó munkát ezután csak egy jó alvás követheti...:)

Sziasztok,

igéretemhez nem hiven, kissé megkésve, de ime a beszámoló a szabadságunkról.

Pénteken délután indultunk, a kutya ágyacskáját a hátsó ülésre tettük és bele a kutyust. Hangos nyüszitéssel fejezte ki nemtetszését, mivel addig mindig az ölömben fogtam, de ez most lehetetlen volt, figyelembe véve az előttünk álló 1315 km-t. Leszakadtak volna a kezeim... Mindenesetre Jessykém egészen addig sirdogált amig rá nem hajtottunk az autópályára és el nem értük a 100 km/h sebességet, ugyanis ekkor elaludt. A bibi csak az volt, h autópályán is elöfordul a 80-as vagy 60-as tábla, és ilyenkor ébredt fel, jutott eszébe, hogy ő nem jó helyen van, és megint nyűszitett, amig ujra fel nem gyorsultunk. Sopron fele tartottunk, és sajnos egy idő után elfogyott az autópálya és boryasytóan viselte a közutat... Sopron után már abszolút semmi probléma nem volt vele, mert az unokahúgomat is vittük haza, és ő eldédelgette amikor fel talált ébredni...igy lett ő a Jessy kutyasittere :))) Szombaton délelőttre értünk haza, és mindenki el volt ragadtatva a kis szőrös csöppségemtől. Nagymamám ölbe kapta, és leült vele egy székre. Sajnos Jessy lecsúszott a kötényéről, és olyan ügyetlenül ért földet, hogy megserült a jobb oldali hátsó lábacskája. Futás vele dokihoz. Szerencsére nem volt se törés se inszalag szakadás, hanem a doki szerint ezeknek a kutyáknak a tárdkalácsümeder nem túl mély és emiatt a térdkalács kiugrik majd visszapattan, de erős fájdalommal jár. Kapott szurit a kis angyalkám, ami következtében kihányt mindent amit megevett egészen másnapig, mig ujra el nem vittem a dokihoz. Ezúttal két szurit kapott, egyet a lábfájására egyet pedig a hányinger csökkentésére. Szegény kicsikém, olyan jól viselte a megpróbáltatást, a doki meg is dicsérte. Aznap még a féreghajtót is megkapta, és a doki csodálkozott, h nem próbálta szembeköpni vele... Mondása szerint általában úgy szokott történni :))) Ezt követően elutaztunk vidékre, és Jessym imádta az udvart... hol négy lábon, hol három lábon de szaladgált ki az udvarra, be a házba. Megfigyelte, hogy melyik kutya van lánra kötve kint, és azokat boldogan bosszantotta, biztos távolságból... :))) Lekapott egy-két pofont a cicától, de szerencsére nem karmolta el se az orrocskáját, se a szemét. Aztán egy nap, új barátot talált, egy egerésző...mittom miféle kutyus személyében (elfelejtettem a fajtáját), egész nap hancuroztak kint a kertben. Találkozott Leoval is, aki nagyon kedvesen és barátságosan hozta oda a labdáját, hogy játszodjanak vele. :) És még a tálkájából is engedte inni. Közben helyrejött a babácskám lábacskája, nagy örömünkre már folytonosan négy lábon jért és szaladgált, szegény nagyikám nagyon el volt keseredve... Megkappta a veszettség elleni oltását is, és a doki szerint Jessyke nem tiszta havanese, hanem valamelyik nem túl távoli, felmenő őse havanese-yorki keverék volt, de nem számit, imádom a kiskutyámat, de azért örülök, hogy tudom, hiszen nekem is feltünt, hogy a fülecskéi nem úgy állnak mint a többi havanese kiskutyáé. A visszaút már gyerekjáték volt, végigaludta az utat, csak a dolgát elvégezni és nagy örömömre enni ébredt fel. Ugyanis ez idáig, utazás közben Jessym egy falatot se volt hajlandó lenyelni, és aggódtam miatta, hiszen 12 órát utaztunk, neki ennzi idő alatt 3x kell ennie. Itthon, kiszáltunk az autóból, ő már a bejáratnál toporgott, felszaladt a lépcsőn, majd be a lakásba, boldogan körbeszaladta a lakást, addig a tálkái és az ágyacskája a helyükre kerültek, vacsorázott, és lefeküdt. Látszott rajta az a békés megnyugvás, hogy végre hazaérkezett. :)

Sziasztok,

Erdélyi származásu vagyok, utoljára az Ünnepekre voltam otthon, január 4én jöttünk vissza. A kutyát február 19én kaptam meg, szegénykém 6 órás autoútat kellett kibirjon, de nagyon jól viselte :) Lehet azért meg meg volt szeppenve, hogy most mi történik vele, hova viszik, a tesói miért nincsenek vele, mindenesetre az útat végigaludta, de az autot azóta is utálja. Mindenesetre elérkezett az idő, hogy a nagy körű család is megismerje a kis drágámat, holnap hajnalban indulunk haza Németországból. Hogy Jessym az utat hogy fogja viselni az még a jövő titka, 1130 km-ről beszélek most (kb 13 órás autoút), és nagyon izgulunk. Remélem hamar belopja magát a családom többi tagjának is a szivébe, leginkább nagymamám miatt izgulok, mert ő nem szivleli ha a kutya a lakásban van tartva, és a másik dolog, hogy nem vagyunk teljesen szobatiszták, 99%ban kikérezik, de előfordulnak balesetek, és otthon a lakásban mindenütt szőnyeg van, tehát...értitek :)) Azért irom ezeket a sorokat, hogy ti is szoritsatok nekünk, hogy a látogatás jól sikerüljön, és jövőre is hazavárják a kiskutyámat. Amugy amire rettenetesen kivancsi vagyok, az Jessy meg a Leo első talalkozása, hiszem Leo is a családunk tagja, ő az unokahúgom kutyája, (ők is regisztralva vannak erre az oldalra).

Kivánok nektek kellemes hétvégét, és amiután visszajöttünk megirom nektek, hogy hogyan sikerült a latogatás. Sziasztok.

Sziasztok!!

Nagyon tetszik ez az oldal, remélem sikerül sok gazdival összeismerkednem

Történetünk:

Már jó pár éve szerettem volna egy kiskutyát, elösször yorkit,magam sem tudom miért, de örülök, hogy mégis az angol cocker spániel mellett döntöttem,mivel ö olyan mint én...örökmozgó, eleven... Június 13-án lesz a születésnapom, elöre kijelentettem,hogy kiskutyát szeretnék, persze szüleim elösször nem nagyon támogatták döntésemet :-) Már március felé elkezdtem kutatni, hogy júniusig megtaláljam az én kis rosszcsontomat! Finoman elkezdtem célozgatni, hogy nem lehetne e elöbb megkapni a kutyust. Nagyon nehezen találtam oylan hirdetést, ami érvényes volt, és a kiskutyák is szépek voltak. 5-én végre megtaláltam!Másnap kapcsolatba is léptem a csajjal. Csütörtökig volt a határidö, hogy elhozzam, mivel pénteken a felvásárló elvitte volna mindet! Reménykedtem, hogy az anyukám és a barátom oda adják a pénzt rá! Igaz,hogy dolgozok, de iskolába is járok, magamnak  fizetem a tandijat stb., és sajnos a kiskutyára nincs pénzem jelenleg. Minden rendben ment, pénz megvolt, csak már alig birtam kivárni a csütörtököt Persze a barátom szokás szerint majdnem 1órát késett,mivel ö vitt...de mégis csak megérkeztünk...Az csaj(Livia) nagyon szimpatikus volt már elsö  pillanatra, örültem,mert kiskutyám szüleit-Jessyt és Brúnót is megtudtam nézni...Na de mikor megláttam a kicsiket nem is tudtam választani, olyan aranyossak voltak. Azt már elötte eldöntöttem,hogy kislányt akarok. Ruby álandóan elbújt, 2x elöhozták, mire megnézhettem volna az összes kislányt egyszerre,addigra megint nyoma veszett.Hát de mégis öt választottam...Gondoltam majd egész úton sirni fog, éjjel nem tudok töle aludni, de semmi ilyesmi nem történt..Livia persze sirt helyette is, bár az ö helyében én is ezt tettem volna, hisz vele volt 6hétig. Itthon mindenki körülötte ugrált. Elözö nap már bevásároltam neki, csak a nyakörv lett "elméretezve" Gyorsan feltalálta magát, játszott, szaladgált az udvaron. Kaptam a Liviától egy kis darab pokrócot, amin az anyucijával feküdt, hogy ha éjjel sirna, megnyugodjon, de nem volt rá szükség! Persze anyukám "nagy örömére" bent van a kutyus, velem alszik.  Még nem tudom, hogy fogom erröl leszoktatni, de bizti nem lesz könnyü. Hajnali fél6tól nincs alvás, mivel ö játszani akar, tépi a hajam, hiába bújok a takaró alá, ö azt is megoldja, hogy befurakodjon...Munkába egész nap olyan vagyok mint akit fejbecsaptak, órakig tart észhez térnem. De megéri!!!! Napközben elég sokat szundizik, vagy apum virágaival van elfoglalva a kertben Imádom a füleit,mar most is nagyocskák neki, mikor szalad csak úgy lobognak. Van egy cicánk, aki már most fél töle! Annyira szeretem öt már most. Gondoltam,hogy mától már nem fog velem aludni, szép kis helyet csináltam neki kint az egyik elöszobába, de olyan aranyosan alszik az ágyamba, hogy nincs szivem kivinni. Nem tudom mi lesz, ha nagyobb lesz...

„Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebéded. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni."

„A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."

"Aki képtelen szeretni egy kutyát,
nem szereti
az embereket sem."

Nem számít, milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy."  Louis Sabin

Nem is tudtam,hogy létezik ez a fajta mindaddig,míg keresztanyámék nem kaptak egyet ajándékba 10 évvel ezelőtt.Először azt hittem,hogy valami keverék Husky féle.Nem,Akita inu,jött a válasz.Hónapokig nem tudtam megjegyezni a fajta nevét,de abban biztos voltam,hogy egyszer nekem is lesz ilyen kutyám.Jackie,a szuka kutyus azonnal rabul ejtett,gyönyörű,hófehér bundája volt,hátrakunkorodó farka egyedi volt,és sötétre kihúzott ferde szeme legendákat tudott mesélni,ha a szemébe néztél. Akkor még a szüleimmel éltem,iskolába jártam,nem volt saját keresetem,tehát saját kutyám sem lehetett.Úgy voltam vele,hogy nem is lennék képes normálisan gondját viselni,mert panelben élek,és tuti nem lennék képes arra,hogy ha esik,ha fúj,nekem le kell vinnem,nincs mese,akármilyen csatakos,törölgessem,egyszóval nagy tehernek gondoltam.Mikor Jackie 9 éves volt(2006),világra hozott egy almot,és az egyik kölyök betegen született.Nem foglalkoztak vele,úgy döntöttem,adok neki egy esélyt.Jól belenyúltam az első kutyámmal,8 hónaposan is 2-3 óránként kellett levinnem.Sok betegsége volt,de én imádtam,márcsak azért is,mert Jackie-tól van.Akkor rájöttem,hogy mindenre képes vagyok,amit akarok!Meg kellett válnom tőle,nem hagyhattam,hogy szenvedjen a sok egészségügyi problémája miatt a lakásban.Jó helyet sikerült találnom neki,családi házban.Másfél hónapig sírtam utána,már bele voltam betegedve a hiányába,de nem hozhattam őt vissza.Akkor döntöttem.Mivel időközben felnőttem,dolgoztam,és külön éltem a szüleimtől,elhatároztam,hogy lesz egy kutyám!Csak is Akita jöhetett szóba,semmilyen más.A 10 év alatt rentgeteget olvastam,és Jackie által sokat megtudtam róluk. 2008.február 17-én,vasárnap elutaztunk Hajiért a világ másik végére!Mikor megláttam őt,kicsordult a könnyem,hogy végre,nekem is lesz Akitám.Akkor láttam életemben először fajtatiszta picúr akitákat.Csodálatos volt.Nagyon tüneményesek,olyanok mint egy kis mackó,róka bundába csomagolva:::)))))Az egész hazafelé vezető úton csak őt néztem! Azóta elválaszthatatlanok vagyunk,mindenhová viszem magammal,ahová csak lehet.Minden idegentől megvéd,nagyon vigyáz rám,és én is Rá.Mindenről meg van a véleménye,szószerint gondolkodik a parancsok végrehajtásán,ha úgy érzi,most nincs miért engedelmeskedni.Igazi egyéniség!Imádom,ahogy hisztizik,ahogy pattog mint egy bakkecske a labda után,ahogy vigyorog rám,mikor eltűnik a fűben,és felnéz,hogy"szóltál"? Nagyon boldog vagyok,hogy velem van,remélem sokáig együtt lehetünk még!

Született:2009.március.08.      Bison bolognese

Nagyon régóta szerettem volna egy kiskutyust.Egy ilyen igazi szobakutyát.Évekig volt mindig itthon valami kifogás ami miatt nem lehetett.Na de végre eljött az időm és megengedték.:)Lázasan elkezdtem keresgélni az interneten.Hamar bele is szerettem egy kutyusba.Felvettem a kapcsolatot a gazdijával és 2 nap után mentem is a kutyusért mert már ígyis ő volt az utolsó.Nagyon izgultam:)

Megbezséltünk mindent és jöttünk hazafele.1órát kellett szegénykének utaznia.Még kicsit sirdogált.de szerencsére jól viselte az első napokat.A név-választás nem okozott nagy fejtörést->kókusz lett.Mert olyan mint egy kokuszgolyó:)

Már 2.éjszakátol alszik folyamatosan.Természetesen velem:)Bár 6 tól tovább nem alszunk.akkor jön a harapgálás.ugrálás.ha lerakom a helyére sir.Ugyhogy onnantól nincs alvás:)

Nagyon szeret kint lenni az udvaron.Ha lehetne mindig ott lenne.Meg persze imád rágni .Főleg amikor nem vagyok otthon.és egyedül van.Mikor felmegyek a szobámba minden a szoba közepén.De már alig várom hogy hazamenjek délután az iskolából,mert annyira örül nekem amikor meglát hogy attól biztos jó kedvem lesz.:)A szobatisztasággal még küszködünk de majd csak jó lesz.

Pénteken lesz 10 hetes.Amikor elhoztuk 7 hetes volt.Azóta nagyon sokat változott.Nőtt is kicsit.és sokkal elevenebb.látszik hogy jól érzi magát a családban!!!